Business? Klassz?

Mint azt korábban írtam, az IKEA a takarékosság jegyeben minden dolgozóját turista osztályon repteti. Nálunk az út hosszától, a cégen belüli pozíciótól és a csillagállastól függően business osztályon utazhatunk, mint például én is most (Ádám sajnos nem). Miután megláttam a jegy árát arra gondoltam, hogy ennyiért meg akkor sem esik jól, ha a cég fizeti. Végül  mint mar oly sokszor, ismét Schmitt Pál bölcs szavai segítettek a nehéz helyzetben dönteni: "Ami jár az jár, ami nem jár, az nem jár".

 Tehát Ferihegyen a business váróban reggeliztem Tokajit étgyomorra, túrórúdival, olívabogyóval. Ezen túl viszonylag szerény kínálat volt, de természetesen mindenből korlátlan fogyasztás, de én korlátoztam magam, és jól is tettem, mert londoni business váró tényleg jó, finom meleg ételek  (a kuszkuszos bárány gombócból muszáj volt repetázni , szendvicsek, gyümölcsök  italok, gyerek sarok, iroda sarok, és mindennek a csúcsa, zuhanyzó részleg.

Régebben gyakran vettem Aero magazint repüléshez, és rituálisan menet közben olvastam a balesetről szóló cikket. Ez most dupla szám volt, két baleset cikkel, úgyhogy mindkét repülésre jutott egy :) A Budapest - London távon felesleges rongyrázás business classon utazni, viszont egy 10 órás óceán átrepülésnél már vannak előnyök például a teljesen fekvő helyzetbe állítható ülések, kicsit jobb ellátás. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy mi az amit az ember nem lát repülés közben? A saját lábát, kivétel, a siklóernyősök és a business utasok, íme :

Boeing 747 el utaztunk és sikerült az emeletre helyet foglalnom, ezzel egy régi álmom vált valóra, sikeresnek nyilvánítom az utat, mindegy mi lesz a hátralévő részben. Végül 20 óra zötykölődés után ez a jutalom :

Holnap fejest ugrunk a munka világába...