Autópályán és sípályán amerikában

A hétvégén egy bérelt autóval nekivágtunk Amerikának, első nap bemelegítésképp még a környéken maradtunk, második nap egyedül mentem a 2 órányira lévő síterepre.

 Nyilván nem a leg drágább autót béreltük, de azért reménykedtem, hogy valami olyat kapok, amire otthon nem lenne lehetőségem. Ehhez képest egy Honda Civic lett, pont mint ami otthon is kapható, de nem panaszkodom, egyrészt vadi új volt, én raktam bele a 2000. mérföldet (kb 3000 Km), másrészt kipróbáltam az automata váltó és tempomat kombinációját.

Mostmár azt is tudom, hogy miért terjedt el ez a két dolog itt ennyire,
sokkal könnyebb így vezetés közben enni. Azt mondják, hogy az amerikaiak 20% -a az autójában reggelizik, akárcsak tettem ezt én is és tényleg könnyebb volt. Aztán volt még egy két dolog :

- Piros lámpán át lehet hajtani, egy irányú utcából másik egy irányú utcába kanyarodva
- Az autópályán a sebességhatár 60 mérföld per óra, ami lenyűgözően lassú kb 96 km/h. Elég sok a traffipax, szinte mindenki ennyivel megy.
- Az autópark elég vegyes, az óriási "exotikus" terepjárók között 20 éves lepukkant Mazda 323 asok,  és egyéb otthonról is ismert típusok vannak. Összességében a legtöbb autó japán, aztán jönnek az amerikaiak és az európaiak.
- Az autópályán van egy "carpool" nevű sáv, ahová csak a buszok és a legalább két személyt szállító autók mehetnek be.
- Tankolásnál előre kell fizetni, de ez még hagyján. Először a rossz oldalra álltam, a kútnál, gondoltam áthúzom a töltő pisztolyt a túl oldalra, de nem ért át, viszont tele volt benzinnel ami egyből ráömlött a csomagtartóra. A második tankolásnál majdnem dízelt tankoltam, mert itt a dízelnek a jele zöld, a normál pedig fekete. Szerencsére nem ment bele.
- Az autópályák néha 10 sávosak és sáv váltásnál pont ugyanúgy senki nem enged át mint itthon. Szerencsére a budapesti forgalomban edződtem, úgyhogy nem okozott gondot mások elé vágni.
- Itt is vannak kátyúk.

Az autópálya után letértem kis utakra, ahol eléggé Twin Peaks hangulat volt, nem véletlenül, ugyanis itt forgatták :

A sípálya korrekt volt, igazából pont úgy működött mint egy Osztrák, csak minden kétszer annyiba került. A pályák és liftek nem voltak számozva, hanem mindennek neve volt pl.: "Queen's run". Az egyetlen meglepő amit élőben még nem láttam, hogy voltak speed glideresek. Aki esetleg nem tudja, hogy mi ez, de elég erős az idegzete, annak itt egy video róla :

 Jól esett a snowboardozás, de igazából arra kellett rájönnöm, hogy ez mégis csak egy társas sport, közösségben az igazi. A kihívás viszont megvolt, hogy képes legyek egyedül elmenni és megérteni egy ismeretlen ország szabályait, útközben embereket megismerni és aztán egyben hazaérni is.

A hétvége másik napján megnéztük a Boeing dreamliner és 747 gyárat valamint a Le May autó gyűjteményt, de nem szeretek hosszú blog bejegyzéseket írni (sem olvasni), úgyhogy arról majd külön írok.