London 2012/04/26 Egy éjszakás kaland Judy Garlanddal

Mint azt előzőleg írtam fapadossal jöttem, mert a repjegy túl drága volt, viszont Londonban az összes elérhető normál hotel tele volt, ezért luxus hotelben szállásoltak el (http://www.gorehotel.com), volt egy kis kontraszt. A hotelben már tele voltak a normál szobák, ezért extra szobát foglaltak. Megérkezésemkor pedig azzal a jó hírrel fogadtak, hogy a lefoglalt szobámat egy még jobbra cserélték, hozzá pedig sokat mondóan mosolygott a recepciós, később kiderült miért. Egy kedves orosz akcentusú hotel alkalmazott körbevezetett, megmutatta a szivar szobát, vagy várót, vagy nevezzük bárhogy is :

Számomra a hotel legfontosabb szolgáltatása az ágy és a reggeli, az összes többi csak felesleges sallang, ennek megfelelően azt gondoltam, hogy én ilyen helyeken úgysem töltök egy percnél többet, de aztán este beültünk ide beszélgetni, és el kell ismernem, hogy bizonyos dolgokkal kivételt kell tennem, ez a szoba például az. Leültünk a kandalló elé a süppedős kanappéba, elépzeltem, hogy cilinderes urak pont ugyanezt tették előttem száz évvel és minden egy kicsit szebbnek, tűnt. A falon a könyvek igaziak, de szerintem ebben az évben én vettem le először. Az Enciklopedia Britannica első kötetére esett a választásom. Egyébként megvolt a teljes sorozat, három különböző kiadásban, darabja 2 méter, így egy kicsit jobban fel tudom mérni azt a vállalkozást, hogy valaki végígolvassa. Ugyan ez a séma volt a hotel szobámban is, a polcok tele könyvekkel, főleg dekorációnak használva. Száz év múlva mit lesz a dekoráció, néhány poros amazon kindle?
 Ezen a ponton meg kell magyaráznom a bejegyzés címét, az én extra szobámnak nem száma volt, hanem neve, Judy Garland :

Ebben a baldachinos ágyban ébredve nem nehéz fantáziálni arról, hogy vidéki grófként a kastélyomban ébredek, és a reggeli sherry előtt még kilovagolok egy kicsit. Pazarlás ilyen szobában Eszter nélkül megszállni. A videón látszik, hogy az egyik polcon egy stílusos piros topánkát hagytak, sajnos nem az én méretem (és stílusom) ezért nem tudtam felvenni, sarkokat összecsapkodni, és egyből itthon lenni, ezt ma délután egy sokkal prózaibb, bár színében hasonló megoldással fogom megtenni, egy lila Wizzair géppel.
 Ma egy igazi angol kocsmában igazi angol husos pie -t ettem, amit kezdő blogolóként elfelejtettem lefényképezni. Ahogy azt sem fényképeztem le, hogy az alagsori tescoban az áru feltöltő hölgyek szürke kosztümben az urak hibátlan öltönyben nyakkendőben bőrcipőben pakolják a joghurtokat. Az egyik vásárló tőlem kérdezte meg, hogy hol talál tej nélküli vajat, vagy valami hasonlót, nem értem hogy tudott összekeverni az áru feltöltőkkel, ők sokkal jobban öltözöttek mint én. Befejezésül itt egy kép az iroda liftjéből készítve