So long and thanks for all the fish

Hazaérkeztem, sajnos Elena már nem érte ezt meg, mert egy hete örökre az akvárium mélyére merült. Utána pár napig Nicky volt, de valamiért ő is Elena sorsára jutott, úgyhogy többet nem kísérleteztem a hotelbéli haltartással. Munka ügyileg sikeres volt az út, egy Atomerőmű kapcsolási rajzát megszégyenítő folyamatábra és némi Exce- tábla lett a két heti megfeszített munkánk gyümölcse. Pénteken a jól végzett munka (és a Dim sum ebéd) okozta elégedettségben úszva elindultam volna a reptérre, amikor is törölték a járatomati a londoni hóvihar miatt. Végül átraktak egy másnapi Párizsi járatra, amiről másnapra kiderült, hogy rossz döntés volt, mert Párizst is elérte a hóvihar. Még egy nappal későbbre kaptam jegyet Amszterdamon át. A két nap késés miatt legalább megtudtam nézni a 'Sci-fi és zene' múzeumot, ami nagyon jó volt: láttam az "igazi" lézerkardot, Yoda botját, és kipróbáltam mindenféle zeneszerszámokat :pl dob felszerelés, basszus- és elektromos gitár. Volt chopperen rokker szerkóban pózolás és színpadon kareokezas is de ezt kihagytam.

 A repülő út órákon át a havas és kietlen kanadai tájak felett vitt, ahol érthetetlen okokból elég fejlett úthálózat volt, csak az nem látszott, hogy mit mivel köt össze, mert település alig volt. 10 órával és három filmmel később megérkeztünk, ahol egy Ben Johnsont megszégyenítő sprinttel kellett elérnem a reptér legtávolabbi termináljának pontosan a legutolsó kapujában parkoló, és amúgy már hivatalosan 15 perce elindult budapesti járatot. Nehezítésként útlevél és biztonsági kapuk voltak, majd mindkét kezemben egy-egy laptoppal futottam tovább, mert nem volt időm visszapakolnom őket. Viszonyítás képen így néz ki az Apple társ alapító Steve Wozniak hátizsákjának tartalma :

és ez volt az enyém (nagyrészt nem saját dolgok) :

Kíváncsi vagyok Steve ezeket hogyan mozgatja, nekem már ennyi is eléggé húzta a vállam. 

Összességében Seattle nagyon jó hely, akinek szempont egy nyugodt, jól szervezett város, jó munkahelyek, a világ legnagyobb cégei, kirándulási lehetőség, síelés, mérsékelt bulizási lehetőség, kevés napsütés, annak biztos bejön (magyarán a családos jól szituált 30+asok). Csak néhány példa a városról :

- Nincsenek graffitik, na nem azért mert nincsenek graffitisek, hanem azért mert aminek tulajdonosa van az takarítva is van.

- Nyugi : amíg ott voltam egyszer sem láttam dugót. Se reggel, se este, se napközben. A város jól tervezett 4-5 sávos párhuzamos / merőleges utakból áll, ezen felől van busz (hibrid hajtású) villamos, troli, magas vasút és gyors vasút. Ez utóbbi a belvárosban a föld alatt közlekedik, olyan alagutakban, amibe a buszok is bemennek, vagyis ugyan abban a megállóban jön mindkét közlekedési eszköz. Ja és a buszokon van külső bicikli tároló.

- Ellentétben Budapesttel és más nagyvárosokkal itt nincs tömeg, mintha a várost kétszer ennyi emberre tervezték volna, a buszok, utcák, utak mind szellősek, és hiába nagyváros toronyházakkal a horizonton mindenfelé csodálatos hegyek és a tenger, nincs olyan klausztrofóbia érzés mint mondjuk a '6 kerben', vagy akár London belvárosában.

Végül itt van néhány kép, amit a város legmagasabb felhőkarcolójából fotóztam. Lifttel fel lehet menni a negyvenedik emeletre, ahol van egy Starbucks ingyenes és nagyon szép kilátással. Ott át lehet szállni a 75. ig menő liftekre, ahol már egész jó panoráma nyílik (9 dollár fejében)