Pár évvel (és gyerekkel) ezelőtt az all inclusive nyaralást a pokolnál épp egy kicsit elviselhetőbbnek gondoltam. A helyzet megváltozott: két gyerekkel utazunk, akiknek megvannak a saját speciális igényei : játék, alvás, napi öt étkezés, nyugodt, kiszámítható napirend, stb... Tehát életünkben először befizettünk egy all inclusive csomagtúrára Kréta szigetére a Hotel Almyra & Village -be.
Végül, amit tapasztaltunk inkább a másik véglethez volt közel. Keresztény mennyország-féle korlátlan evés, ivás, jólét, napsütés, dolgozni nem kell, más takarít helyetted, még a koktélodat sem te csinálod, igaz nem örökké, csak turnus-váltásig. Egész évben virágzó bokrok, akárcsak egy Jehova tanúja brossúra, az állatok nem bántják egymást, kóbor kutya békésen fekszik a cica mellett, aki nem bántja a tyúkokat (hisz mindet agyon etetik a turisták). Hogy egy négy csillagos hotelbe hogy kerül ennyi kóbor állat azt nem tudom, de a gyerekek szerették. A korán-féle 72 feleségre utaló jelet nem láttam. További hasonlóság a mennyekhez, hogy ide sem könnyű bejutni. taxi, busz Pozsonyba, repülő (ami megáll egy másik szigeten is), megint busz, hotelben közlik, hogy elrontották a foglalásunk, de ne aggódjunk foglaltak szobát egy másik helyen és két nap múlva várnak vissza szeretettel, megint taxi, és már meg is érkeztünk. A póthotelben még jobb szobánk is volt, aztán kompenzációképp kaptunk ingyen masszázst, hajóutat, extra a la carte vacsorát, úgyhogy kvittek voltunk.
Eleinte aggódtam, hogy unatkozni fogunk, de ez hamar megoldódott. Először is rengeteg idő elmegy az étkezéssel és alvással, csak a maradék időre kell kitalálni valamit. Először a játszóházat találtuk meg, ami a későbbi napokban is kötelező program maradt. Aztán megtaláltuk a sportlétesítményeket, szerencsére a vendégek nem voltak az aktív élet elkötelezettjei, ezért semmiért nem kellett sorban állni. Így lett minden délelőtt úszás, kora délután tenisz, aztán délután tengeri kajak
. Először elmentem egyedül, aztán a Dáviddal az ölemben, aztán felbátorodtunk és Eszter is jött ölében Emmával. Mindenki nagyon élvezte, Dáviddal jókat beszélgettünk és nagyon jó elhagyott partokat fedeztünk fel.
Eszter is elment néha egyedül evezni. Egyébként a vendégek egy külön történetet is megérnek. Nagyjából mindenki orosz volt, aki nem, az szlovák. Némi előítélettel és félelemmel álltunk ehhez, mert a 100 főre eső szőke macák és tetkós barátaik aránya elég magas volt. Végül minden rendben volt, sőt több orosz családdal jóba lettünk és összejártunk, igaz nem a fent említett típusból, hanem a hozzánk hasonló családosok közül.
Végül, amit tapasztaltunk inkább a másik véglethez volt közel. Keresztény mennyország-féle korlátlan evés, ivás, jólét, napsütés, dolgozni nem kell, más takarít helyetted, még a koktélodat sem te csinálod, igaz nem örökké, csak turnus-váltásig. Egész évben virágzó bokrok, akárcsak egy Jehova tanúja brossúra, az állatok nem bántják egymást, kóbor kutya békésen fekszik a cica mellett, aki nem bántja a tyúkokat (hisz mindet agyon etetik a turisták). Hogy egy négy csillagos hotelbe hogy kerül ennyi kóbor állat azt nem tudom, de a gyerekek szerették. A korán-féle 72 feleségre utaló jelet nem láttam. További hasonlóság a mennyekhez, hogy ide sem könnyű bejutni. taxi, busz Pozsonyba, repülő (ami megáll egy másik szigeten is), megint busz, hotelben közlik, hogy elrontották a foglalásunk, de ne aggódjunk foglaltak szobát egy másik helyen és két nap múlva várnak vissza szeretettel, megint taxi, és már meg is érkeztünk. A póthotelben még jobb szobánk is volt, aztán kompenzációképp kaptunk ingyen masszázst, hajóutat, extra a la carte vacsorát, úgyhogy kvittek voltunk.
. Először elmentem egyedül, aztán a Dáviddal az ölemben, aztán felbátorodtunk és Eszter is jött ölében Emmával. Mindenki nagyon élvezte, Dáviddal jókat beszélgettünk és nagyon jó elhagyott partokat fedeztünk fel.
Eszter is elment néha egyedül evezni. Egyébként a vendégek egy külön történetet is megérnek. Nagyjából mindenki orosz volt, aki nem, az szlovák. Némi előítélettel és félelemmel álltunk ehhez, mert a 100 főre eső szőke macák és tetkós barátaik aránya elég magas volt. Végül minden rendben volt, sőt több orosz családdal jóba lettünk és összejártunk, igaz nem a fent említett típusból, hanem a hozzánk hasonló családosok közül.
A gyerekesek egy kasztot alkotnak nyelvi korlátoktól függetlenül. A gyerekeket meg aztán főleg nem érdekli, hogy ki milyen nyelven beszél, Dávid teljes természetességgel ment oda mindenkihez barátkozni.
Egyébként a hotel igyekezett az orosz turistákhoz alkalmazkodni, minden ki volt írva ciril betűkkel és volt szőrme bolt, bár egy kicsit ez furcsán hatott a 30 fokban.
A kompenzációképp kapott dolgok is jól sültek el. Voltunk Chrissi szigetén,
ami annak ellenére, hogy mindenhol hirdették tényleg jó. Hófehér homok, türkiz tenger, homokdűnék, hippik, akik ott sátraznak illetve részben a turistáknak gyártott nyakláncokból tartják fent magukat. Aztán kaptunk masszázst, a gyerekeket meg beraktuk a hal pedikűröshöz.
Nem mintha szükségük lett volna rá, hanem mert nagyon érdekelte őket és tetszett is nekik, ahogy a halak odaúsznak a kezükhöz, lábukhoz.
Nekünk nagyon jó volt, hogy nem kellett magunkról gondoskodni, de a gyerekek szempontjából az all inclusive nem nagy változás, ők itthon is ezt kapják, csak kevesebb fagyival. Ami fontosabb, az az, hogy egész nap együtt a család, több idő marad a játékra és egymásra, hisz nincs házimunka, és ezt őszintén mi is nagyon élveztük. Megyünk legközelebb is.





