Hajdúszoboszlói wellness hurka

Az egész onnan indult, hogy a tavalyi botrányosan drága és változó minőségű olasz körutunk után eldöntöttük, hogy ideje megismerni hazánk nevezetességeit is. Annyira belém ivódott a nyugatra utazás kényszere, hogy a lakásunktól öt kilométerre keletre már  az ismeretlen föld kezdődik számomra. Tehát eldöntöttük, hogy a négy napos hétvégén belföldre utazunk. Pár hónapja felhívott egy ismeretlen telemarketinges, hogy volna egy remek utazási lehetősége a számomra, normál esetben, ezt meg szoktam köszönni és letenni, de mivel most tényleg akartunk utazni, ez egyszerűnek tűnt, megbeszéltük a dolgot. Két éjszaka, három nap, egy hajdúszoboszlói apartman hotelben, reggeli, ebéd, jakuzzi, wellness, kutya, gyerek jöhet, akciós ár, minden fontos kulcs szó passzolt, és Hajdúszoboszlóról legalább már hallottam. Amikor megérkeztünk a hotelbe (http://www.panoramaapartmanhotel.hu/) az a kellemes meglepetés ért, hogy tényleg egy apartmant kaptunk, ahogy ígérték, két szoba, konyha, gyerek ágyak és egy üveg pezsgő bekészítve.

Az épület teljesen újszerű volt, egy csöndes utcában, a legnagyobb zaj forrás a nyugdíjas nénik reggeli fürdő irányába és esti haza vonulása volt. Rajtuk kívül elég sok román és ukrán is volt, de nem a szegényebbek, hanem az óriás, Merciben, Audiban érkezők. A tulipános blúzban vadi új Audi A8 al érkező román nyugdíjas néni, egy személyben mindkét kategóriát képviselte. Ezek alapján el is könyveltem a helyet, egy unalmas nyugdíjas városnak, három napot kibírunk majd valahogy. Másnap kiderült, hogy azért ennél több, egy utcával arrébb, igazi forgatag volt, tele fiatalokkal, és élettel, valamint egy óriási fürdő komplexum http://www.hungarospa.hu/. Még egy kicsit távolabb vitorlázó reptér, igazi "Hármas Határ Hegy Hangulattal". Talán verseny lehetett, mert a reptér szélén 30 sátor, tele repülős szakikkal, bográcsoztak, sztorizgattak, amikor ott jártam egyikük épp a múltkori balesete utáni mentős kalandját mesélte (kötelező sztori minden repülős összejövetelen)
 Az utolsó napot a saját udvarunk felfedezésével töltöttük, az apartmannal szemben volt a "wellness sziget" :

Dáviddal ki akartam próbálni a jakuzzit, de tele volt nyolc éves kislányokkal, épp azon gondolkoztam, hogy üljek e be közéjük, amikor maguktól kimentek, csak egyikük maradt ott úszkálni. Dávid nagyon figyelte, hogy mit csinál, tőlem egy kicsit meg volt szeppenve, én meg azon gondolkoztam, ha apukája azt látná, hogy egy idegen férfival jakuzzizik a nyolc éves kislánya mit szólna hozzá. Onnan a szabad téri medencébe mentünk, később csatlakozott ott is hozzánk a kislány, most már mint ismerős üdvözöltük egymást.

Mire hazaindultunk, pont kezdtük magunkat igazán kellemesen érezni, nagyon nyugis út volt, semmi stressz, semmi adrenalin a leg vadabb dolog az volt, hogy néha fél kézzel fogtam a kormányt vezetés közben :) Összességében örömmel tapasztaltam, hogy megjelent itthon is a minőség, a nyugatinál sokkal olcsóbban, közelebb, és azzal a kellemes plusszal, hogy itt tudják mi kell a magyar vendégnek :

Reggelire wellness hurka! Jól kezdődött a belföldi turizmus, várom a folytatást.

London 2012/04/26 Egy éjszakás kaland Judy Garlanddal

Mint azt előzőleg írtam fapadossal jöttem, mert a repjegy túl drága volt, viszont Londonban az összes elérhető normál hotel tele volt, ezért luxus hotelben szállásoltak el (http://www.gorehotel.com), volt egy kis kontraszt. A hotelben már tele voltak a normál szobák, ezért extra szobát foglaltak. Megérkezésemkor pedig azzal a jó hírrel fogadtak, hogy a lefoglalt szobámat egy még jobbra cserélték, hozzá pedig sokat mondóan mosolygott a recepciós, később kiderült miért. Egy kedves orosz akcentusú hotel alkalmazott körbevezetett, megmutatta a szivar szobát, vagy várót, vagy nevezzük bárhogy is :

Számomra a hotel legfontosabb szolgáltatása az ágy és a reggeli, az összes többi csak felesleges sallang, ennek megfelelően azt gondoltam, hogy én ilyen helyeken úgysem töltök egy percnél többet, de aztán este beültünk ide beszélgetni, és el kell ismernem, hogy bizonyos dolgokkal kivételt kell tennem, ez a szoba például az. Leültünk a kandalló elé a süppedős kanappéba, elépzeltem, hogy cilinderes urak pont ugyanezt tették előttem száz évvel és minden egy kicsit szebbnek, tűnt. A falon a könyvek igaziak, de szerintem ebben az évben én vettem le először. Az Enciklopedia Britannica első kötetére esett a választásom. Egyébként megvolt a teljes sorozat, három különböző kiadásban, darabja 2 méter, így egy kicsit jobban fel tudom mérni azt a vállalkozást, hogy valaki végígolvassa. Ugyan ez a séma volt a hotel szobámban is, a polcok tele könyvekkel, főleg dekorációnak használva. Száz év múlva mit lesz a dekoráció, néhány poros amazon kindle?
 Ezen a ponton meg kell magyaráznom a bejegyzés címét, az én extra szobámnak nem száma volt, hanem neve, Judy Garland :

Ebben a baldachinos ágyban ébredve nem nehéz fantáziálni arról, hogy vidéki grófként a kastélyomban ébredek, és a reggeli sherry előtt még kilovagolok egy kicsit. Pazarlás ilyen szobában Eszter nélkül megszállni. A videón látszik, hogy az egyik polcon egy stílusos piros topánkát hagytak, sajnos nem az én méretem (és stílusom) ezért nem tudtam felvenni, sarkokat összecsapkodni, és egyből itthon lenni, ezt ma délután egy sokkal prózaibb, bár színében hasonló megoldással fogom megtenni, egy lila Wizzair géppel.
 Ma egy igazi angol kocsmában igazi angol husos pie -t ettem, amit kezdő blogolóként elfelejtettem lefényképezni. Ahogy azt sem fényképeztem le, hogy az alagsori tescoban az áru feltöltő hölgyek szürke kosztümben az urak hibátlan öltönyben nyakkendőben bőrcipőben pakolják a joghurtokat. Az egyik vásárló tőlem kérdezte meg, hogy hol talál tej nélküli vajat, vagy valami hasonlót, nem értem hogy tudott összekeverni az áru feltöltőkkel, ők sokkal jobban öltözöttek mint én. Befejezésül itt egy kép az iroda liftjéből készítve

London 2012/04/25

Rendben megérkeztem Angliába. A reggel 4 es indulás miatt azt terveztem, hogy a taxiban aludni fogok, de kikaptam a leg beszédesebb taxisofőrt, nem akartam félbeszakítani végülis jót beszélgettünk, de egy percet sem aludtam. Még azt is megbeszéltük, hogy ugyan akkor leszünk a Balatonon, és hogy majd ugorjak be hozzá. A korai indulás miatt úgy terveztem, hogy csak 30 perccel érkezzem gép indulás előtt a reptérre. Reméltem, hogy gyors lesz a taxi, de végig pontosan a megengedett sebességgel ment, mondván, hogy tele van a város traffipaxal, egy kicsit már eleve késésben voltam, és nem figyeltem oda, hogy a kettes terminálra vitt, pedig az egyes kellett volna, újabb 10 percet veszítettem. Normálisan a kettes terminálról szoktam menni, de a Malév ugye csődbe ment, a megmaradt egyetlen légitársaság élve a monopólium adta lehetőségekkel 300.000 forintért adta volna a jegyet, tehát maradt a fapados.
 A reptéren óriási sor fogadott, egyből leizzadtam, de végül sikerült bejutnom, pont kapunyitás elött 1 perccel.  Az odafelé úton majdnem elvesztettem a kocsi kulcsom, kiesett a zsebemből és a mellettem ülő találta meg. Elég vicces lett volna, ha elvész, mert a kocsi Pátyon maradt, a garázs kapu elé parkolva, ahol nyilván útban volna. A repülő út nagyon rendben volt, gyakorlatilag kényelmesebb volt mint egy nem fapados, mert itt némi felárért garantáltan az első sorba lehet ülni. Ennek az extra lábtéren kívül az is az előnye, hogy nem takar ki a szárny és lehet nézelődni. Először elrepültünk a temető fölött és láttam is a "családi kriptánkat", aztán láttam a saját házunkat, el is döntöttem, hogy tök jó fapadossal repülni, miért is ne lehetne leg közelebb is, leszálláskor ez is kiderült... Az érkezés után a szakadó esőben elsétáltunk a fogadó épületig, ott a többi 1000-1500 összeverődött utastárssal beálltunk egy pár kilométeres sorba. Legalább elég nagy mintát láttam a fapados utasközönségből. Egyrészt volt nagyon sok roma, a mi járatunkon is, és a máshonnan jövőkön is. Kendős nők hosszú szoknyában síró gyerekkel és adidasos suhogós férfiak. Másrészt, elég sok üzletasszony és üzletember, egyedül, öltönyben, laptoptáskával, de persze legtöbben hétköznapi utasok kisebb-nagyobb csoportokban. Rossz érzés fogott el, normál járatokon repülve az ember még mindig egy kicsit különlegesen érezheti magát. Itt viszont marhakarámba terelve mindenről az süt, hogy olcsó, hát nem túl felemelő, ugyan az az érzés mint a Tescoban sorban állni. Lehet, hogy csak kezdek sznob lenni? Kicsit később viszont kárpótoltam magam. 20 perccel a marhakarámba terelés után átjutottam a sor másik végére, ahol a következő hosszan kígyózó sor kezdődött az útlevél vizsgálatnál. Mindenki az EU sorba állt, abból volt 10 kapu, és egy nem EU kapu, ahová senki sem ment. Tépelődtem, hogy merjek e kiválni a nyájból, végül odamentem a nem EU sorhoz és simán átengedtek. Meglepően nehéz másfelé menni, mint a tömeg, de végül jó érzés volt. Az út többi része már nem volt ennyire izgalmas. A reptérről busz visz a vonathoz, még mindig esőben elsétáltam odáig, de a kalauz visszaküldött jegyet venni az épületbe, kivártam az újabb 10 perces sort és újra a buszon voltam, ahol ugyan az az ellenőr nem kért jegyet, de közben kétszeresen is átázott a cipőm. Innentől számítva már csak két óra és néhány átszállás után az irodában is voltam.
 Estére ezt terveztem, hogy egy bér biciklin város néztő túrát teszek a Hyde park corner, Buckingham Palace, Big Ben, London Eye útvonalon. Ez két okból is elmarad, mint utólag megtudtam egy hónapnyi csapadék fog le esni a mai nap http://uk.news.yahoo.com/extreme-weather--uk-set-to-experience-one-month%E2%80%99s-rain-in-five-days-20120423.html, remélem ebből otthonra is jut, a frissen ültetett fű miadt. A másik ok, hogy, a főnök vacsorázni szeretne vinni minket. Legalább nem kell azon törtöm a fejem, hogy mivel töltsek együres estét Londonban… J Legalább megismerkedem vele, szóval nem olyan nagy baj, ráadásul egy jó étterembe megyünk http://www.blueelephant.com/london/

U.i.: még egy érdekesség, a tárgyalóban a Segítség című film plakátja volt a falon, ami egy jó film és ezek szerint van hozzá valami közünk

Genezis

Blogot írni menő, legalábbis öt éve az volt, némi késéssel én is csatlakozom a hullámhoz. A szó elszáll, az írás marad, a blog márpedig írás. Esetleges jövőbeni utazási élményeimnek, alkalmankénti kinyilatkoztatásaimnak ez lesz a webes otthona. Meglátjuk, hogy mennyi lesz ezekből.